A mi iskolánk – egy eddig ismeretlen formájú oktatás
A lengyel nemzetiségi oktatás Magyarországon az ún. „vasárnapi iskolákban” a háborúktól
mentes időszakokban – habár számos hosszabb szünettel – egészen a XX. század elejétől
működött. Ez a tevékenység 1993-ban erősödött fel a Magyar Országgyűlés által jóváhagyott
LXXVII sz. „a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól” szóló törvény életbe lépésével. Ezzel a
Bem József Lengyel Kulturális Egyesület által megszervezett országos „vasárnapi iskola”
hálózat 1996-ban az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat hatáskörébe került át az
első ciklusban. Ez jelentős minőségi változást hozott a szétszórt körülmények között működő
nemzetiségi oktatásban és nem csupán a lengyelség körében.
Rónay Słaba Ewa elképzeléséből – aki azokban az időkben az OLKÖ-ben az oktatásért felelt
– egy új ötlet született, miszerint, ha nincs lehetőség összefogni a diákokat egy városban és egy
iskolai épületben, akkor a „vasárnapi iskolákat” egy egységes, országos szintű és lengyel
nemzetiségi intézmény jellegű iskolai szervezettel kell felváltani, amely országos jellegű és
kellően magas színvonalú, egységes oktatási program létrehozását, ezzel a tanároknak egyenlő
szakmai követelmények felállítását eredményezi. Az akkori magyar Oktatási és Kulturális
Minisztériummal egy olyan koncepciót egyeztettünk, miszerint az új iskola az Országos
Önkormányzat intézménye lesz, nyelvileg és tartalmilag autonóm, de formailag a magyar állam
oktatási rendszerébe tagozódik, és – a magyar iskolákhoz hasonlóan – a magyar állam
finanszírozza, hiszen csak egy ilyen egészleges szerkezetben biztosított a szakmai és anyagi
stabilitás.
Az OLKÖ már az 1998/1999-es tanévben kísérleti jelleggel megkezdte a lengyel nemzetiségi
oktatás reformját, megalkotva „a szervezés alatt lévő” Országos Lengyel Iskolát. A kísérlet
1999-ben az önkormányzati választások után és a vezetőség-váltással félbeszakadt. Visszatért a
„vasárnapi iskolák” rendszere. Azonban ugyanabban az évben az I. ciklus vezette OLKÖ által
javasolt reform-elképzeléseket a Magyar Országgyűlés a már meglévő oktatási törvény
kiegészítéseként elfogadta. Magyar részről felvillant a zöld lámpa!
2001-től az OLKÖ-ben bekövetkezett újabb vezetőségi váltás után ismét megkezdődtek az
előkészületek a lengyel nemzetiségi oktatás strukturális átalakításához szoros
együttműködésben mind Magyarország, mind Lengyelország oktatásért felelős hatóságaival.
A 2003-2005 években az iskolában tanító összes tanárnő a Sziléziai Egyetemen posztgraduális
formában a „lengyel nyelv tanítása idegen nyelvként” tárgyú filológiai szakirányú
tanulmányokat végzett. Az Országos Lengyel Iskola valamennyi országos részlegével
kiegészítő státuszú intézményként (vagyis alapesetben magyar általános- és középiskolába járó
diákok részére) 2004-ben nyitotta meg kapuit – az OLKÖ határozata és a Magyar Oktatási és
Kulturális Minisztérium akkreditációja alapján –, azóta is megszakítás nélkül működik. Az
OLKÖ által kinevezett első iskolaigazgató az intézmény ötletgazdája és szervezője, Rónay
Słaba Ewa lett, aki 2015-ig, OLKÖ elnökké történő megválasztásáig töltötte be az igazgatói
tisztséget. Az ő igazgatása alatt 2009-ben az OLKÖ épülete mellett épült meg az iskola
központja, főépülete.
2015-től az iskolaigazgatói posztot Anna Lang tölti be.
Érdemes tudni, hogy az iskola ezen új formája – a szétszórtan élő nemzetiségek javát
szolgálva – egyetemes elképzelés gyümölcse. Épp ezért 2004-ben sikerrel került bevezetésre a
bolgár és görög nemzetiségek körében, és az Európai Unió oktatási ügyekkel foglalkozó
vezetők érdeklődését is felkeltette, amikor is 2007-ben, Strasbourgban, az Európai Tanács
előtt példaértékűként mutatkozott be. Az iskola 2010-ben a magyar állam által a
nemzetiségeknek odaítélhető legrangosabb kitüntetést, “A Nemzeti Kisebbségekért” díjat is
megkapta.
Sutarski Konrad
Biztos vagyok abban, hogy a hazaszeretet nem ment ki és soha nem is megy ki a divatból…
„Észrevettük, hogy az idei önkormányzati választások jelölt-listáin – és itt a lengyel
önkormányzatokra gondolunk – az Ön által vezetett iskola pár volt diákja is szerepel. Ön
miként értékeli ezt a tényt?”
természetesen igen nagy örömmel tölt el. A mindennapos tanári munka gyümölcsei kezdenek
beérni. Nyilvánvaló, hogy iskolánk fő feladata nemcsak a lengyel nyelv, történelem, földrajz
oktatása, hanem Lengyelország megszerettetése is, az országé, ami a két szülő közül legalább
az egyiknek hazája. Ilyen tekintetben inkább konzervatív beállítottságú vagyok. Biztos vagyok
benne, hogy a patriotizmus nem ment ki és nem is fog kimenni a divatból, vagyis sohasem
kellene megfeledkeznünk lengyelségünkről. Én magam, aki a haza megbecsülésének
szellemében nevelkedtem, úgy vélem, hogy a gyerekeinknek olyan világpolgárokká kellene
válniuk, akik erős patrióta gyökerekkel rendelkeznek. Ennek hiányában csak szélfútta
falevélként sodródnak ide-oda. Ezért iskolánkban nagy hangsúlyt helyezünk a nemzeti öntudat
kialakítására és nyomatékosítjuk erősítésének a fontosságát. Ezek után a lengyel
önkormányzati választásokon induló személyek listáját áttekintve és rátalálva köztük az iskola
korábbi tanulóira, nem nehéz eljutni a felismerésre, hogy munkánk nem veszett kárba.
Örülök, hogy a fiatalok „a saját kezükbe veszik a dolgokat”, és hogy van kinek átadni a
stafétabotot. Talán még nem olyan tapasztaltak, mint mi, de miénk a felelősség, hogy
útmutatást adjunk nekik, hogy a tőlünk telhető legjobban segítsük őket. Ilyenkor
visszaemlékszem majdnem harminc évvel ezelőtti önmagamra is. Amikor első alkalommal
látogattam el a Bem Egyesületben, csak egyvalamit tudtam: hogy tenni akarok a magyarországi
polónia javára. Az időközben elhunyt Jurek Kochanowski és más, akkor már ismertté vált
aktivisták – Héjj Aldona, Andrzej Wesołowski és mások – által nyújtott nagyfokú segítségnek
köszönhetően kezdtem megismerni az itteni lengyelséget. A Bem Egyesület titkára lettem.
Utána – már az első ciklustól kezdve – megválasztottak kisebbségi önkormányzati
képviselőnek. Voltam a Fővárosi Önkormányzat vezetője, vezető-helyettes az Országos
Önkormányzatban… Így végeztem a munkámat: hódoltam a hobbimnak, a polóniának. Meg
vagyok róla győződve, hogy hasonló utat fognak bejárni más fiatalok is.”
Az Országos Lengyel Iskola ötletgazdájával, alapítójával, egykori igazgatójával, Rónay Słaba
Ewaval készült beszélgetés részlete, amely a Polonia Węgierska havilapban jelent meg az
iskola fennállásának 10. évfordulója alkalmából.